Lily, amióta az eszét tudja, a Városban élt. A Város volt hazája, táplálója és élete. Egy nap azonban, amikor rejtélyes emberek rabolják el, rá kell döbbennie, hogy a mélyben a Város szörnyű titkokat rejt: az utcák kövei alatt, a dübörgő gőzgépeknél és kavargó csatornajáratoknál is mélyebben iszonyatos sötétség lapul, amellyel egyedül ő veheti fel a harcot.
Vincent mindent elvesztett. A lány, akiért az életét is odaadná, eltűnt. A nyomozás során a férfi mindennel és mindenkivel szembeszáll, hogy visszakaphassa – közben nem is sejti, hogy ellenségei már rég kivetették hálójukat, és minden lépés csak közelebb viszi a végzetéhez.
Közben megállíthatatlanul közeledik újév napja, egy új korszak hajnala, amikor a Város acél szíve lángra lobban és ünneplő embertömegek lepik el a ködlepte utcákat. És egyikük sem tudja, hogy közben éhes szempárok milliói, mint megannyi csillag pislognak a Városra a külső sötétségből.
Mert a Város már nem csak otthon és béke, hanem egy ősi, titkos háború frontvonala, amely egész világok sorsát dönti el.
__________________________
Az Oculus olvasása után tudtam, hogy ezt a könyvet is muszáj beszereznem. Mikor megkaptam, az első gondolatom az volt, hogy milyen rövid is ez a regény. 137 oldalas, ami úgy kábé az Oculusnak az egyharmada. Azonban mikor nekiláttam az olvasásának engem már nem érdekelt, hogy mekkora is a terjedelme ennek a könyvnek.
Köszönöm szépen a Főnix Könyvműhely kiadónak, hogy értékelhetem A Liliom Korát!
Lily és Vincent is ott él. A Városban. A tökéletesnek, biztonságosnak tűnő Városban. Mert hát az, nem? Hiszen ott nőttek fel, ott tanultak, ott dolgoznak, mindent tudnak a Városról. Vagy legalábbis azt hitték. Egy nap azonban Lilyt elrabolja pár ismeretlen alak, ami végett rájön, hogy semmi sem igaz abból, amit arról a helyről tudott, ahol él. Tele van titkokkal és rejtélyekkel, amiket egyedül ő képes megoldani.
Vincent egy Szabad nyomozó. De egy nap mindenét elveszíti. Lily eltűnik, ezért mindent és mindenkit felkutat azért, hogy visszaszerezze azt, akit a legjobban szeret. Keresése során egyre több megválaszolatlan kérdés merül fel benne a Város kapcsán, amire senki sem tud választ adni. Mi a Város titka? Hogy jött létre? Honnan van élelem? Egyre több és több a kérdés, de hol az igazság mind közül?
Imádtam - kövezzetek meg, de már nem tudok erre mit mondani. Az első oldaltól kezdve magával ragadott a történet, egyszerűen képtelen voltam letenni, csak olvastam és olvastam, és azt vettem észre, hogy már a végére is értem. Ó, de még milyen végére!
Először is, a szereplőgárda nagyon a szívemhez nőtt. Tetszett Lily belevalósága, Gregor kötelességtudata és Vincent kitartása. A történet leginkább az utóbbi szereplő szemszögéből íródott, és éppen ezért is lett ő a kedvenc karakterem a könyvből. Tetszett, hogy a Lily iránt érzett szeretete ennyire megmakacsolta és kitartásra buzdította. Persze, voltak kételyei és félelmei, de mindet legyűrte, hogy megtalálhassa a lányt, ami szerintem elég bátor dolog.
Az alaptörténet az elején nem hozott annyira lázba. Persze, tetszett, de valamiért mégsem éreztem azt, mint az Oculusnál, hogy muszáj lenne beszereznem. De végül nagyon is jól tettem, hogy elolvastam, mert rengeteg kérdést merített fel bennem: Számomra egy hely, vagy egy személy az otthon? Mi nekem az otthon fogalma? Mindent tudok arról a helyről, ahol élek?
A disztópikus világ is tetszett, ahol játszódott a történet. Persze, azért nem élnék ott szívesen, tekintve, hogy kivájnák a szívemet valami félőrült szektások, de maga a felépítése engem elvarázsolt. Hogy jobban megértsétek, a Várost meg a benne lévő szektát talán a macskámhoz tudnám a legjobban hasonlítani. Kívülről szép, puha, akit mindenki elfogadna magának, mondván, hogy ez tökéletes, aztán összezárnak vele egy délutánra egyedül, és azt veszed észre, hogy mindenhol ilyen tíz centis hegek vannak a testrészeiden, és az ágy alatt elbújva, hogy még véletlenül se vedd észre, hogy ott van, lesből letámad rád, mondván, hogy te oda nem ülhetsz le, mert ez az ő területe.
Esküszöm, tisztára, mint A Liliom Kora, csak egy icipicit átdolgozva.
A borító gyönyörű - teljesen visszaadja a hangulatát és a lényegét a könyvnek. Titokzatos, veszélyes és misztikus, pont úgy, ahogyan tudnám jellemezni a történetet.
Rájöttem, hogy miért nem olvasok olyan gyakran novellákat. Az a baj velem, hogy nem bírok egy történet után nyugton ülni a fenekemen. Engem érdekel a folytatás, hogy mi lesz a fő- és mellékszereplőkkel, de úgy legalább két köteten keresztül. Sajnáltam, hogy ilyen rövidre sikeredett megírni, de mégsem mérgelődöm miatta, mert kerek lett a vége, ami ráadásul tetszett is. Az epilógusról meg már ne is beszéljünk, miután elolvastam, úgy kellett engem a szobámból összekaparniuk a szobatársaimnak. Zseniális, tényleg, egyáltalán nem számítottam rá, de mégis beleillett a sztoriba.
Összességében egy hihetetlenül kreatív történetet alkotott nekünk ismét A. M. Aranth. A terjedelmébe azért bele tudnék kötni, tekintve, hogy ilyen izgalmasan lett lezárva a könyv, de a sok kaland és izgalom, ami az olvasása mellé járult az így kiegyenlíti ezt az érzésemet.
Ha tetszett nektek az Oculus, akkor ezt is muszáj lesz elolvasnotok, azonban ha egy kis gyors, gondolkodós történetre vágytok, akkor is ajánlom figyelmetekbe ezt a novellát, mert higgyétek el, nagyon jó lett!
_______________________________
,,– Ha túlsokáig nézel farkasszemet a sötétséggel, azt hiszem, elkezdesz hozzá hasonlítani. Nálam tovább pedig még senki sem bámult a homályba."
Könyv további részei: -
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Kiadás éve: 2015.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése