Liebster Blog Award

Nagyon szépen köszönöm a díjat Tisziántól, a We always have summer szerzőjétől!♥

Szabályok

1. Ismertesd a szabályokat!

2. Nevezd meg, és linkeld be, akitől kaptad a díjat és köszönd meg neki!

3. Válaszolj az általa feltett 10 kérdésre!

4. Tegyél fel 10 kérdést!

5. Jelöld meg azokat a blogokat (10 db), akiknek továbbadod a díjat!

Kérdések & Válaszok

1. Miért kezdtél el írni?

Egyszerűen csak ki akartam próbálni, hogy milyen is egy oldalt vezetni, és hallani róla a pozitív, illetve a negatív kritikákat. Végül nagyon megtetszett az írás, és azon kaptam magamat, hogy rengeteg ötletem van arra, hogy milyen blogokat hozzak létre, és már vagy tízet el is kezdtem ennek örömére.

2. Történetes blogot, vagy személyes blogot olvasol inkább?

Bloggeren valamiért mindig jobban szerettem személyes blogokat olvasni, viszont Wattpadon meg sok történeteset mindenféle kategóriában.

3. Neked mit jelent a család?

Mindent és szinte mindenkit az életemben. Képes lennék mindent megtenni a családomért bármi áron. 

4. Mit tanácsolnál egy kezdő bloggerinának? Mit egy haladónak?

A kezdőknek mindenképpen azt, hogy maradjanak kitartóak, és ne hagyják abba semmiképpen sem, amit csinálnak, mert igenis van az íráshoz tehetségük, akármennyire is gondolják az ellenkezőjét. Persze, nehéz, nekem is az volt, de végül minden egyszerűvé vált egy idő után.
A haladóknak meg hogy csak így tovább. :D

5. Mit gondolsz a negatív kritikáról? Írtál már valakinek ilyet?

Az embernek szüksége van a negatív kritikákra, még ha egy kicsit rosszul is érinti a másik véleménye, ebből lehet fejlődni. Bár azért az is hozzátartozik, hogy milyen az a negatív kritika. Ha építőjellegű, akkor nyilván figyelembe kell venni azt is, hogy ezzel a véleménnyel itt ő most nem bántani szeretne, hanem segíteni. Viszont ha csak szimplán lehurrogja az írásodat, akkor meg azzal nem kell foglalkozni, biztos, csak unatkozott, és növelni akarta az önbizalmát azzal, hogy mások érzéseit próbálta a földbe tiporni.
Nem, én még nem írtam ilyeneket, viszont nemsokára fogok, és őszintén, eléggé izgulok miatta.

6. Mi az az idézet, ami a legjobban összefoglalja a te nézeteidet?

,,Bárhogyan is fáj, el kell fogadnunk, hogy a dolgok változnak."

7. Te hogyan tartod egyensúlyban a tanulást, írást, a magánéletedet?

Sehogy. Sajnos egyáltalán nem tudom egyensúlyban tartani, hiába is próbálom. Ilyenkor valamelyik a három közül akaratom ellenére is hátraszorul. Az utóbbi időkben ez az írás, de igyekszem azért valamennyire kiegyenlíteni a dolgokat.

8. Milyen műfajban szeretsz alkotni?

Nagyon szeretem a véleménynyilvánítós műfajokat, viszont ha történetet írok, akkor fantasy-kat, vagy romantikus novellákat szoktam.

9. Fanfictiont vagy egyedi történetet írsz szívesebben? 

Egyedi történetet. De azért néha diszkréten előbukkannak benne fanfiction-ök. :)

10. Top 5 női karakter, akikre felnézel/szeretnél hasonlítani hozzájuk?

Ezt egy kicsit átértelmezem, és szimplán egyet írok, akire felnézek: Amelia Earhart. 

Kérdéseim

1. Volt/Van több blogod is a mostanin kívül?
2. Szoktál zenét hallgatni írás közben?
3. A saját neveddel írod a blogodat? Ha nem, miért?
4. Magadtól, vagy egy külső tényező hatására kezdtél el írni?
5. Szoktál olvasni könyveket valamilyen idegennyelven?
6. Írsz saját történetet? 
7. Van olyan személy/dolog az életedben, ami inspirál téged? Ha igen, ki és/vagy mi az?
8. Van valami előrelátható célod az írással?
9. Melyik könyv írójával találkoznál a legszívesebben?
10. Ha tudnál ugrálni a könyves világok között, hova mennél, ha boldog, mérges, tanácstalan, kalandvágyó, valamint viccelődős kedved van?

Akiknek küldöm a díjat

Katica - Könyv Extrák Nagyon megérdemled a díjat, csak így tovább!♥

Angel Black - A felolvaszthatatlan jég Anna, megtisztelő, hogy láthatom, hogy mellettem írod meg a fejezeteket, valamint én jelölhettem be a kis világod fővárosait. Imádom a történetedet, és zseniálisan írsz.♥

Virág - Friends with Benefits Virág, FOLYTASD MÁÁR!♥

Niitaabell - Niitaabell Világa Imádom a blogodat, megérdemelted.:)

Bocsi, én nem bírtam tízet kiválasztani. :( Csak így tovább, és nagyon szépen köszönöm még egyszer a díjat Tisziánnak!♥

Könyvkritika: A. M. Aranth - A Liliom Kora

A ​​Város otthon, béke, biztonság.

Lily, amióta az eszét tudja, a Városban élt. A Város volt hazája, táplálója és élete. Egy nap azonban, amikor rejtélyes emberek rabolják el, rá kell döbbennie, hogy a mélyben a Város szörnyű titkokat rejt: az utcák kövei alatt, a dübörgő gőzgépeknél és kavargó csatornajáratoknál is mélyebben iszonyatos sötétség lapul, amellyel egyedül ő veheti fel a harcot.

Vincent mindent elvesztett. A lány, akiért az életét is odaadná, eltűnt. A nyomozás során a férfi mindennel és mindenkivel szembeszáll, hogy visszakaphassa – közben nem is sejti, hogy ellenségei már rég kivetették hálójukat, és minden lépés csak közelebb viszi a végzetéhez.

Közben megállíthatatlanul közeledik újév napja, egy új korszak hajnala, amikor a Város acél szíve lángra lobban és ünneplő embertömegek lepik el a ködlepte utcákat. És egyikük sem tudja, hogy közben éhes szempárok milliói, mint megannyi csillag pislognak a Városra a külső sötétségből.

Mert a Város már nem csak otthon és béke, hanem egy ősi, titkos háború frontvonala, amely egész világok sorsát dönti el.

__________________________

Az Oculus olvasása után tudtam, hogy ezt a könyvet is muszáj beszereznem. Mikor megkaptam, az első gondolatom az volt, hogy milyen rövid is ez a regény. 137 oldalas, ami úgy kábé az Oculusnak az egyharmada. Azonban mikor nekiláttam az olvasásának engem már nem érdekelt, hogy mekkora is a terjedelme ennek a könyvnek. 

Köszönöm szépen a Főnix Könyvműhely kiadónak, hogy értékelhetem A Liliom Korát!

Lily és Vincent is ott él. A Városban. A tökéletesnek, biztonságosnak tűnő Városban. Mert hát az, nem? Hiszen ott nőttek fel, ott tanultak, ott dolgoznak, mindent tudnak a Városról. Vagy legalábbis azt hitték. Egy nap azonban Lilyt elrabolja pár ismeretlen alak, ami végett rájön, hogy semmi sem igaz abból, amit arról a helyről tudott, ahol él. Tele van titkokkal és rejtélyekkel, amiket egyedül ő képes megoldani.

Vincent egy Szabad nyomozó. De egy nap mindenét elveszíti. Lily eltűnik, ezért mindent és mindenkit felkutat azért, hogy visszaszerezze azt, akit a legjobban szeret. Keresése során egyre több megválaszolatlan kérdés merül fel benne a Város kapcsán, amire senki sem tud választ adni. Mi a Város titka? Hogy jött létre? Honnan van élelem? Egyre több és több a kérdés, de hol az igazság mind közül?

Imádtam - kövezzetek meg, de már nem tudok erre mit mondani. Az első oldaltól kezdve magával ragadott a történet, egyszerűen képtelen voltam letenni, csak olvastam és olvastam, és azt vettem észre, hogy már a végére is értem. Ó, de még milyen végére!

Először is, a szereplőgárda nagyon a szívemhez nőtt. Tetszett Lily belevalósága, Gregor kötelességtudata és Vincent kitartása. A történet leginkább az utóbbi szereplő szemszögéből íródott, és éppen ezért is lett ő a kedvenc karakterem a könyvből. Tetszett, hogy a Lily iránt érzett szeretete ennyire megmakacsolta és kitartásra buzdította. Persze, voltak kételyei és félelmei, de mindet legyűrte, hogy megtalálhassa a lányt, ami szerintem elég bátor dolog.

Az alaptörténet az elején nem hozott annyira lázba. Persze, tetszett, de valamiért mégsem éreztem azt, mint az Oculusnál, hogy muszáj lenne beszereznem. De végül nagyon is jól tettem, hogy elolvastam, mert rengeteg kérdést merített fel bennem: Számomra egy hely, vagy egy személy az otthon? Mi nekem az otthon fogalma? Mindent tudok arról a helyről, ahol élek?

A disztópikus világ is tetszett, ahol játszódott a történet. Persze, azért nem élnék ott szívesen, tekintve, hogy kivájnák a szívemet valami félőrült szektások, de maga a felépítése engem elvarázsolt. Hogy jobban megértsétek, a Várost meg a benne lévő szektát talán a macskámhoz tudnám a legjobban hasonlítani. Kívülről szép, puha, akit mindenki elfogadna magának, mondván, hogy ez tökéletes, aztán összezárnak vele egy délutánra egyedül, és azt veszed észre, hogy mindenhol ilyen tíz centis hegek vannak a testrészeiden, és az ágy alatt elbújva, hogy még véletlenül se vedd észre, hogy ott van, lesből letámad rád, mondván, hogy te oda nem ülhetsz le, mert ez az ő területe.

Esküszöm, tisztára, mint A Liliom Kora, csak egy icipicit átdolgozva. 

A borító gyönyörű - teljesen visszaadja a hangulatát és a lényegét a könyvnek. Titokzatos, veszélyes és misztikus, pont úgy, ahogyan tudnám jellemezni a történetet.

Rájöttem, hogy miért nem olvasok olyan gyakran novellákat. Az a baj velem, hogy nem bírok egy történet után nyugton ülni a fenekemen. Engem érdekel a folytatás, hogy mi lesz a fő- és mellékszereplőkkel, de úgy legalább két köteten keresztül. Sajnáltam, hogy ilyen rövidre sikeredett megírni, de mégsem mérgelődöm miatta, mert kerek lett a vége, ami ráadásul tetszett is. Az epilógusról meg már ne is beszéljünk, miután elolvastam, úgy kellett engem a szobámból összekaparniuk a szobatársaimnak. Zseniális, tényleg, egyáltalán nem számítottam rá, de mégis beleillett a sztoriba.

Összességében egy hihetetlenül kreatív történetet alkotott nekünk ismét A. M. Aranth. A terjedelmébe azért bele tudnék kötni, tekintve, hogy ilyen izgalmasan lett lezárva a könyv, de a sok kaland és izgalom, ami az olvasása mellé járult az így kiegyenlíti ezt az érzésemet.

Ha tetszett nektek az Oculus, akkor ezt is muszáj lesz elolvasnotok, azonban ha egy kis gyors, gondolkodós történetre vágytok, akkor is ajánlom figyelmetekbe ezt a novellát, mert higgyétek el, nagyon jó lett!

_______________________________

,,– Ha túlsokáig nézel farkasszemet a sötétséggel, azt hiszem, elkezdesz hozzá hasonlítani. Nálam tovább pedig még senki sem bámult a homályba."

Könyv további részei: -

Kiadó: Főnix Könyvműhely

Kiadás éve: 2015.