Cím: Hamuváros
Eredeti cím: City of Ashes
Oldalszám: 416
Elmesélő: Író, E/3.
Kategória: fantasy (romantikus, ifjúsági)
Eredeti megjelenés éve: 2008.
Kiadás éve Magyarországon: 2010.
Könyv további részei: Csontváros, Üvegváros, Bukott angyalok városa, Elveszett lelkek városa, Mennyei tűz városa
Rövid tartalom:
Hát lehetetlen?!
Clary Fray másra sem vágyik, csak hogy végre ismét normális életet élhessen.
De vajon mi számít normálisnak, ha valaki démonokat pusztító Árnyvadász, az édesanyja varázslattal előidézett kómában fekszik, és egyszerre vérfarkasok, vámpírok meg tündérek nyüzsögnek körülötte? Clary szívesen töltene több időt legjobb barátjával, Simonnal, csakhogy az Árnyvadászoktól nem szabadulhat – főleg nem jóképű, ámde bosszantó, újonnan megtalált bátyjától, Jace-től. Clary csakis úgy segíthet édesanyján, ha felkutatja a rossz útra tért Árnyvadászt, Valentine-t, aki talán őrült, bizonyosan gonosz – ráadásul az édesapja.
Amikor a Végzet Ereklyéi közül a másodikat is ellopják, a félelmetes Inkvizítor Jace-t gyanúsítja. Lehet, hogy a fiú tényleg elárul mindent, amiben hitt, és az apja mellé áll?
„Humoros, komor és szexi. Az egyik kedvenc könyvem.” – Holly Black
„Kapaszkodj erősen! Izgalmas, szenvedélyes, hátborzongató utazásra indulsz.” – Libba Bray
Saját vélemény:
A Csontváros után nem vártam valami nagy durranásra, de meglepően tetszett a folytatása. Nem is értem, hogy miért volt négy hónap kihagyásom az olvasása közben.
Az elején valahogy úgy éreztem, hogy nekem nem fog annyira tetszeni ez a rész, tekintve, hogy piszok lassan indult be történet, de ezt hamar átvette az izgalomtól való szorongás. Tetszett, hogy a Hamuváros amolyan Jace központú volt. Az első részben megismertük Clary személyiségét, és múltját, tekintve, hogy ő a főszereplő, de örülök, hogy végre az örök titkolózó fiúról is megtudhattunk valamit. Leightwood-ék szülei teljesen megleptek a történetben. Egyáltalán nem számítottam rájuk, de egészen megkedveltem őket. Lehet, hogy hidegek, karót nyeltek, de látszik, hogy a legjobbat akarják a gyerekeiknek, és hát ez számít leginkább, nem?
Simonból meg már totál elegem volt. Kedvelem, mert vicces, ráadásul jelentős szerepet játszik a történetben, de itt az örökös hisztijeitől már falra másztam, szóval itt most baromira megérdemel Clary egy tapsot, bármennyire is utálom a csajt.
Tetszett, hogy most hosszabb ideig szerepelt Magnus a történetben. Nagyon bírom a csávót, plusz már drukkolok, hogy összejöjjön Aleccel. Eskü, már alig birok nyugton maradni a tudattól, hogy még mindig nincsenek együtt. Imádom őket, Malec ship forever. :D♥
Teljesen meglepett engem Clary és Jace különleges ereje. Tetszik, mert hát kreatív maga az ötlete is, meg hát tök király képességeik lettek, nem? Szívesen elfogadnám mindkettőt.
Természetesen a humor is jelentős szerepet játszott. Ezt szeretem Clare könyveiben a legjobban. Annyira egyedi humora van, hogy csak imádni lehet ezért, de tényleg. Ráadásul sokkal izgalmasabb volt ez a rész, mint az előző. Jobban megismerhettük a karaktereket, mellette újakkal is gazdagodhattunk, akiket egytől egyik, mindet gyorsan megszerettem.
Amitől féltem, az az volt, hogy már tudom, hogy mi fog történni, hála a Shadowhunters sorozatnak. De egyáltalán nem. A szereplők azok stimmelnek, meg pár alap ötlet, de egyáltalán nem hasonlított az eredeti sztorihoz, amit Cassie kitalált, amitől egy hatalmas nagy kő esett le a szívemről (ugyanis nem igazán tetszett a sorozatban).
Akiket én itt most különösen megszerettem, az nem más, mint Isabelle és Alec. Sokkal jelentősebb szerepet játszottak a történetben már a lényük megjelenésével is, és nem csak szavakkal. Megtudhattuk, hogy tényleg mindent megtennének a testvéreikért, bármennyit is vitatkoznak, ami azért említésre méltó szerintem.
Összességében sokkal emberibb lett a szereplőkről kialakított véleményem, tetszett a történet kreativitása, hogy új szereplőkkel gazdagodott a sztori, plusz hogy még így a sok izgalom közepette sem felejtette Cassie belevinni a humort, és a szerelmet. Tényleg nagyon tetszett ez a rész, és még állítólag a folytatás még jobb lesz. Hát, kíváncsian várom. :)
Értékelés:
Az elején valahogy úgy éreztem, hogy nekem nem fog annyira tetszeni ez a rész, tekintve, hogy piszok lassan indult be történet, de ezt hamar átvette az izgalomtól való szorongás. Tetszett, hogy a Hamuváros amolyan Jace központú volt. Az első részben megismertük Clary személyiségét, és múltját, tekintve, hogy ő a főszereplő, de örülök, hogy végre az örök titkolózó fiúról is megtudhattunk valamit. Leightwood-ék szülei teljesen megleptek a történetben. Egyáltalán nem számítottam rájuk, de egészen megkedveltem őket. Lehet, hogy hidegek, karót nyeltek, de látszik, hogy a legjobbat akarják a gyerekeiknek, és hát ez számít leginkább, nem?
Simonból meg már totál elegem volt. Kedvelem, mert vicces, ráadásul jelentős szerepet játszik a történetben, de itt az örökös hisztijeitől már falra másztam, szóval itt most baromira megérdemel Clary egy tapsot, bármennyire is utálom a csajt.
Tetszett, hogy most hosszabb ideig szerepelt Magnus a történetben. Nagyon bírom a csávót, plusz már drukkolok, hogy összejöjjön Aleccel. Eskü, már alig birok nyugton maradni a tudattól, hogy még mindig nincsenek együtt. Imádom őket, Malec ship forever. :D♥
Teljesen meglepett engem Clary és Jace különleges ereje. Tetszik, mert hát kreatív maga az ötlete is, meg hát tök király képességeik lettek, nem? Szívesen elfogadnám mindkettőt.
Természetesen a humor is jelentős szerepet játszott. Ezt szeretem Clare könyveiben a legjobban. Annyira egyedi humora van, hogy csak imádni lehet ezért, de tényleg. Ráadásul sokkal izgalmasabb volt ez a rész, mint az előző. Jobban megismerhettük a karaktereket, mellette újakkal is gazdagodhattunk, akiket egytől egyik, mindet gyorsan megszerettem.
Amitől féltem, az az volt, hogy már tudom, hogy mi fog történni, hála a Shadowhunters sorozatnak. De egyáltalán nem. A szereplők azok stimmelnek, meg pár alap ötlet, de egyáltalán nem hasonlított az eredeti sztorihoz, amit Cassie kitalált, amitől egy hatalmas nagy kő esett le a szívemről (ugyanis nem igazán tetszett a sorozatban).
Akiket én itt most különösen megszerettem, az nem más, mint Isabelle és Alec. Sokkal jelentősebb szerepet játszottak a történetben már a lényük megjelenésével is, és nem csak szavakkal. Megtudhattuk, hogy tényleg mindent megtennének a testvéreikért, bármennyit is vitatkoznak, ami azért említésre méltó szerintem.
Összességében sokkal emberibb lett a szereplőkről kialakított véleményem, tetszett a történet kreativitása, hogy új szereplőkkel gazdagodott a sztori, plusz hogy még így a sok izgalom közepette sem felejtette Cassie belevinni a humort, és a szerelmet. Tényleg nagyon tetszett ez a rész, és még állítólag a folytatás még jobb lesz. Hát, kíváncsian várom. :)
Értékelés:
★ ★ ★ ★ ★
Online elérhetőség:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése