2016. május 29., vasárnap

Problems of a Bookaholic

Nagyon szépen köszönöm ezt a kihívás Book TAG-et Barby-nak! :) A nevére kattintva elolvashatjátok az ő válaszait a kérdésekre.

Problems of a Bookaholic

1. Van kismillió olvasatlan könyved. Hogyan döntöd el, melyiket olvasod el legközelebb?


Valószínűleg egy imádott, megkezdett sorozat folytatását választanám elsőnek, ha azzal (vagy azokkal) végeztem, akkor egy olyat választanék következőleg, aminek megjelenését alig vártam, vagy láttam már a filmes adoptációját, és azt nagyon szerettem. Majd ha azelőtt a dilemma előtt állok, hogy van egy csomó könyvem, amiről semmit sem tudok, csak tetszett a borítója, és azért vettem meg, megkérdezném a barátaim véleményét, kritikákat olvasnék, valamint megnézném a moly.hu-s értékeléseket, százalékos szavazatokat.

2. Már elolvastad egy könyvnek több, mint a felét, de nem tetszik. Folytatod, vagy abbahagyod?

Folytatnám, hiszen ha már szántam az olvasására annyi időt, hogy több mint a felét kivégeztem, akkor befejezném, és nem hagynám abba. Max majd jól leszavazom minden közösségi oldalon. :)

3. Közeledik az év vége, és még mindig nagyon távol vagy az olvasási listád teljesítésétől. Mit teszel?

Tuti, hogy minden szabadidőmet arra szentelném, hogy ki tudjam olvasni a könyveket. Ha már készítettem egy listát, és el is kezdtem olvasni a rajta szereplő könyveket, akkor biztos, mert vagyok olyan makacs, hogy befejezem addig őket. Volt egy kihívás, amire nagyon régen jelentkeztem, és kaptam egy értesítést arról, hogy két nap, és lezárul, én meg még csak hozzá sem láttam. Hirtelen félredobtam minden könyvet, és pdf-ben elkezdtem olvasni a Csillagainkban a hibát (mert igen, ezt kellett elolvasnom a teljesítéséért.). És igen, befejeztem. :D

4. Egy könyvsorozatnak, melyet imádsz, nem egyeznek a borítói. Hogyan kezeled?

Hát először is kidühöngöm magamat vadidegen embereknek, hogy milyen pofátlanok tudnak lenni a magyar könyvkiadók, majd elkezdeném nyugtatni magamat, hogy "Nem a borító számít, hanem a tartalom"...

5. Minden ismerősöd imád egy könyvet, amit te gyűlölsz. Kivel beszéled meg, aki szerinted a te oldaladra állna?

Nem szoktam keresni olyan embereket, mert szerencsére abban a helyzetben vagyok, hogy olyan barátokkal vagyok körülvéve, akik akkor is meghallgatnak, ha nem értenek velem egyet. Nem kezdenénk el vitatkozni azon, hogy kinek van igaza, egyszerűen elfogadjuk egymás álláspontját. Ha meg mégis akad egy személy, ami száz százalékosan egyetért velem, akkor tuti, hogy kidühöngeném magamat vele együtt, de még nem igazán volt ilyen, csak egy blognál... :)

6. Nyilvános helyen olvasol, és nagyon felzaklat a könyv, annyira hogy sírni kezdesz. Mit kezdesz magaddal?

Ha barátokkal vagyok körülvéve, akkor biztos, hogy hagyom elsírni magamat, és azon nyomban elkezdek panaszkodni, meg elmesélni, hogy miért teszem azt. Ha viszont egyedül, akkor félretenném a könyvet, és elkezdenék olyan zenét hallgatni, amitől jókedvem lesz, nehogy nyilvánosan elsírjam magamat, vagy megpróbálnám egyszerűen csak visszafogni.

7. Egy könyvnek, melyet nagyon szeretsz, most jön ki a folytatása, de te már nem emlékszel egészen az előző részre/részekre. Mit teszel, újra olvasod az előző részt/részeket, vagy keresel róla egy összefoglalót a neten, vagy kihagyod a folytatást, vagy bestresszelsz, stb...?

Engem nem nagyon szokott érdekelni, hogy emlékszem-e az előző részre/részekre. Ha olvasom a folytatást, akkor úgyis eszembe jut, hogy mi történt az előzőben. Egyébként pont most vagyok ilyen helyzetben, mert 2014-ben elolvastam Arthur Madsen-től a Five-ot, és most vettem ki a folytatását a könyvtárból, pedig már egyáltalán nem emlékszem arra, hogy mi történt az első részben. :D De hát mindegy, majd eszembe jutnak...

8. Nem akarod kölcsönadni a könyveinek senkinek. Hogyan utasítod rendre udvariasan azt, aki mégis kölcsön akar kérni tőled egyet?

Ilyenkor mindig kitalálok valami ürügyet: "Bocsi, az anykámnál hagytam." ; "Bocsi, most a nővérem olvassa." ; "Bocsi, éppen most kezdtem újraolvasni" ; "Bocsi, pont most adtam oda másnak a könyvet." ; "Bocsi, pont most gyújtotta fel az apukám". -> hihetetlen, hogy ezt valaki beveszi...Méghogy felgyújtani egy könyvet...

9. A hónapban már öt könyvnek kezdtél neki, és egyiket sem fejezted be. Hogyan jutsz túl ezen az olvasási válságon?

Várok, hátha kedvet kapok valamelyikhez. Mondjuk az utóbbi időben ezt úgy csináltam, hogy bevittem a suliba, benthagytam a padban a könyvet, és ha unatkoztam órákon, csak előkaptam, és olvastam. Így gyorsan be tudtam fejezni őket. :D

10. Nagyon sok könyv jelenik meg mostanában, ami érdekel, és majd meghalsz, hogy elolvashasd. Mit csinálsz? Hányat veszel meg ezek közül?

Valószínűleg egyet sem, mert nem nagyon szoktam könyveket venni. :D Inkább vadásznék a PDF verziójára,  vagy elkérnem egy ismerősömtől, vagy rohannék a könyvtárba, hogy én vehessem ki a leghamarabb.

11. Végre sikerüt megvenned a könyveket, amiket nagyon szerettél volna, és alig várod, hogy olvasd őket... de meddig hevernek a könyvespolcon, mielőtt ténylegesen el is olvasnád őket?

Attól függ, hogy mennyi könyvtári könyv van nálam... Pl.: februárban megkaptam a Hamuvárost Cassandra Clare-től, de azóta sem olvastam ki, mert a nővéremmel elmentünk a Szabó Ervin Könyvtárba, és kivettem öt könyvet, plusz városi könyvtárból is vettem ki akkor hármat, meg hát PDF-ben is olvastam... Szóval igen, attól is függ, hogy mennyire vártam már az olvasásukat.


Köszönöm szépen mégegyszer a kihívást Barby-nak, az én kihívottjaim Sziszi és Lya, valamint Gigi. Ha tetszett nektek ez a TAG, akkor ti is nyugodtan kitölthetitek, csak ne felejtsétek el a forrásmegjelölést. :) 
Köszönöm szépen, hogy elolvastátok ezt a bejegyzést, sziasztok!

2016. május 10., kedd

Könyvajánló: Stephanie Perkins - Anna és a francia csók

Író: Stephanie Perkins
Cím: Anna és a francia csók
Eredeti cím: Anna and the French Kiss
Oldalszám: 384
Elmesélő: Anna Oliphant, E/1.
Kategória: romantikus (ifjúsági)
Eredeti megjelenés éve: 2010.
Kiadás éve Magyarországon: 2014.
Könyv további részei: Lola és a szomszéd srác, Isla és a hepiend


Rövid tartalom:


Anna nagy várakozással tekint végzős évének kezdete elé atlantai középiskolájában, ahol van egy remek munkája, egy hűséges legjobb barátnője, és egy alakulófélben levő, ígéretesnek tűnő kapcsolata. Így aztán eléggé elkeseredik amiatt, hogy Párizsba kell költöznie egy bentlakásos iskolába - egészen addig, amíg ott nem találkozik Étienne St. Clairrel, aki okos, sármos, gyönyörű, szóval tökéletes... lenne, ha nem volna foglalt. De a Fények Városában a vágyak valahogy mindig utat törnek maguknak. Vajon a szerelmes majdnem-ek éve a hőn óhajtott francia csókkal ér véget? Stephanie Perkins a romantikus feszültséget mindvégig sistergőn, a vonzalmat pedig magas hőfokon tartja debütáló regényében, amely garantáltan megbizserget minket a fejünk búbjától a lábujjainkig és megolvasztja a szívünket.


Saját vélemény:


   Minden oldalt mosolyogva olvastam el. Annyira édes, vicces, és pörgős ez a regény, hogy már nem tud mi mást csinálni az ember, csak bugyután mosolyogni minden lap felett. 

   Annát nagyon gyorsan megszerettem, egy tipikus olyan szereplő, aki akár a valóságban a legjobb barátnőd is lehetne. Tetszett, hogy nem volt idegesítő és hisztis. Tetszett, hogy nem volt fél másodperc alatt észveszejtően "belezúgva" Étienne-be. Egyszerűen imádtam Ő lenni. Kár, hogy nem lehetek tovább.
   A könyv második főszereplője, az nem más, mint Étienne St. Clair. Számomra már a neve az egy fogalom. Az a bizonyos fogalom, aminek mindenki tudja a jelentését. Vicces, kedves, baromi helyes, nem tipikus rosszfiú, egyéniség. Csak eddig a név volt tisztázatlan. :) Nagyon megszerettem St. Clair-t, és ami mégjobban tetszett benne, hogy alacsony volt. Valljuk be, egy könyvben ritka az, ha a fiúfőszereplő kicsi, és egyszerűen lenyűgözött, hogy mennyire egyedire tervezte Stephanie Perkins ezt a szereplőt. De ha már itt tartunk, akkor szerintem nem csak Őt. Magát a könyvet is.
   Már az is meglepett, hogy Párizsban játszódik a regény, és nem Amerikában, vagy Londonban, mint általában. Majd a főszereplő külseje is meglepett, mert higgyétek el, Anna egy totál átlagos kinézetű lány. Senem magas, senem alacsony, barna haj egy kis melírcsíkkal. Szerintem ebben semmi olyan különleges nincsen, és ezért is szerettem meg annyira gyorsan. 
   Ami viszont nem tetszett: hamarabb belezúgtam én Étienne-be, mint Anna, basszus. Nagyon lassan indultak be a dolgok, de egy kis idő után már száz százalékosan meg voltam elégedve (mondjuk lehet, hogy időben jött a nagy egymásra találás, de nekem egy örökké valóságnak tűnt).
   Végezetül pedig: nagyon tetszett ez a könyv, jelenleg ez a kedvencem, úgyhogy szerintem mindenkinek el kéne olvasnia, mert ez a regény valami csodálatos. Nem utolsósorban pedig mindenkinek kívánok egy Étienne St. Clair-t. :)

Értékelés:


★ ★ ★ ★ ★ +1 ★


Online elérhetőség:

2016. május 3., kedd

Könyvajánló: Joss Stirling - Misty

Író: Joss Stirling
Cím: Misty
Eredeti cím: Misty Falls
Oldalszám: 288
Elmesélő: Misty Devon, E/1.
Kategória: Fantasy (romantikus, ifjúsági)
Eredeti megjelenés éve: 2014.
Kiadás éve Magyarországon: 2015.
Könyv további részei: Lélektársak - Sky, Lélektársak - Phoenix, Lélektársak - Crystal, Angel, Summer

Rövid tartalom:


Misty egy egyszemélyes katasztrófa sújtotta övezet. Savant képességének „hála" egyszerűen képtelen hazudni, kényszeres igazmondása miatt viszont folyton zűrös helyzetekbe keveredik, bármerre is jár. Így amikor a jóképű, magabiztos, és hihetetlenül vonzó Alexszel hozza össze a sors, Misty rögtön megfogadja, hogy inkább a közelébe sem megy. Hiszen hogy is lehetne az övé valaki, aki ilyen tökéletes? 

Ám a savant közösség mindennapjaira sötét árnyék vetül – egy sorozatgyilkos leselkedik a különleges képességű fiatalokra. Közülük egy pedig hamarosan élet-halál peremére kerül majd… vagy azon is túlra. 

A nagysikerű Lélektársak-sorozatból megismert savantok az eddigieknél is izgalmasabb kalandokba keverednek Joss Stirling izgalmas, humorral átszőtt regényében.



Saját vélemény:



  Úristen, de hiányzott már! Szinte nem is emlékeztem Joss Stirling stílusára, hogy mennyire fantasztikus, csavarokkal teli és vicces történeteket talál ki. De jó, hogy megjelent a Misty!
   Egyszerűen imádtam, faltam minden sorát. Az egész sorozatban talán Misty lett az új kedvenc szereplőm. Hihetetlenül vicces, bátor, őszinte (hmm, vajon miért?), valamint erős. Ami különösen megfogott benne, az a humora. A "balszerencsés" képessége miatt rá van kényszerülve a folytonos igazmondásra, és ha engedi szárnyalni a képességét, akkor körülötte senki sem tud hazudni, így hogy ne sértsen meg mindenkit, eléggé.. Hát... Nem ironikusan, csak ilyen megcsavartan (így érthető egyáltalán?) beszél. Próbál kijátszani minden szót, de azért mégsem úgy, hogy hazugsággá változzon - mert ugye erre ő nem is képes. Alex mássága is nagyon bejött. A korábbi részekben a tökéletes Benedict fiúk kaptak több figyelmet, így örültem, hogy végre más savant párról is lehet szó. Ráadásul Alex nem tökéletes, és ez az, ami szerintem a legjobb benne. Benedict-ék túlságosan is azok, de a Dél-afrikai fiú ebben is különbözik tőlük, és ezzel együtt is egy rendkívül szerethető karaktert kapunk. Édes, vicces, és tényleg bármit megtenne Misty-ért, akár lélektársak, akár nem.
   Ez a sorozatgyilkosos történetszál szerintem zseniális. Ennél jobban nem is lephetett volna meg minket az írónő. Jól kidolgozott, érdekes és precíz, de azért mégsincsen túlzásba véve.  Egyébként sem jók az ilyen nagyon körülírt, több szálon futó cselemények.
   Az a jó Joss Stirling könyveiben, hogy lazák, mégis fantasztikusak. Minden kötetet gyorsan ki lehet olvasni, mert a sztori egyszerűen magávalragadja az olvasóját, rabjul ejti, és nem engedi el, amíg az utolsó oldalon nem jár. Szóval, köszönjük Joss Stirling! Már alig várom ennek a folytatását, a következő két rész Angel-ről és Summer-ről fog szólni. ...és hála a magasságosnak, Alexék visszatérnek benne.☺♥ (Legalábbis, remélem...)

Értékelés:


★ ★ ★ ★ ★ +1 ★



Online elérhetőség:



Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...