2016. február 25., csütörtök

Legyen-e sorozatkritika?

Sziasztok! Engem nagyon érdekel a ti véleményetek, és kíváncsi vagyok, hogy ti szeretnétek-e sorozatkritikát olvasni tőlem.


Például:

Két hete kábé ismételten folytatni kezdték a The Walking Dead nevezetű sorozatot, és ha érdekel titeket, akkor leírnám a részekről a saját véleményemet, ami egyet jelent azzal, hogy hetente lenne új bejegyzés.


Vaaagy:

Március 6-án folytatni fogják a Once Upon A Time-ot, és ha esetleg titeket az jobban érdekelne, mint például a The Walking Dead akkor természetesen arról írnék, csak hát akkor márc. 6-tól.


Vaaaagy:

Január 21-én elkezdődött a The 100 harmadik évadának a vetítése, és azóta már megjelent 5 rész. Ha jól tudom, akkor lesz körülbelül még ugyan ennyi a következő nagy szünetig, de addig is ha esetleg ez érdekelne inkább titeket, akkor erről írnék kritikát. 


Vagy ha esetleg egyikkel sem szimpatizáltok annyira, akkor még fel tudom ajánlani a Pretty Little Liars-t is, csak azt január 12-től kezdték adni újból és már elég sok rész megjelent és hamarosan jön az óriási szünet, és várhatunk kábé nyár végéig a 7. évadra.



A The Walking Dead-et hétfőnként szokták feltenni felirattal, szóval aznap, vagy maximum szerdán feltenném a bejegyzéseket.
A Once Upon A Time-ot szerintem kedden magyarosítanák, és annak a kritkája max péntekig kész lenne minden héten.
A The 100-ot péntekenként szokták feltenni feliratosan, és keddig elkészülne a kritika nagyon max.
A PLL-t vagy szerdán, vagy csütörtökön szokták feltenni, mindig máskor, úgyhogy a kritika maximum vasárnapig kész lenne.

!Nagyon fontos, hogy csak egyetlen egy sorozatról készítenék hetente kritikát, így ha esetleg arra kerülne sor, hogy két sorozatra ugyan annyi szavazat kerülne, akkor majd a random.org segítségével el fogom dönteni teljesen igazságosan, hogy melyikről lesz kritika.
Ami még fontos, az az, hogy csak kedd 12:00-ig tudtok szavazni. !

Az összes részben lesz spoiler, tehát csak saját felelősségre olvasd ez őket!

Csak hogy megkönnyebbítsem a dolgotokat, kitettem egy szavazó modult:



Remélem, hogy tetszik nektek az ötlet, és hogy ki tudunk majd belőle valamit hozni. ☺

2016. február 13., szombat

♥ !4000! ♥

Nagyon-nagyon szépen köszönöm a 4000 oldalmegjelenítést, Drágák! ☺ Hihetetlenül hálás vagyok a végtelen türelmetekért, feliratkozásaitokért, és a kommentekért! ♥ Hamarosan találkozunk egy újabb bejegyzéssel, addig is legyetek rosszak! ☺♥



x Sam

2016. február 6., szombat

Könyvajánló: J. A. Redmerski - A soha határa

Író: J. A. Redmerski
Cím: A soha határa
Eredeti cím: The edge of never
Oldalszám: 506
Elmesélő: Camryn Benett, E/1. , Andrew Parrish, E/1.
Kategória: Kaland (romantikus)
Eredeti megjelenés éve: 2013.
Kiadás éve Magyarországon: 2013.
Könyv további részei:  Az örökké határa

Rövid tartalom:


Camryn Bennett még csak húszéves, de azt hiszi, pontosan tudja, milyen lesz majd az élete. Ám egy vad éjszaka után az észak-karolinai Raleigh legmenőbb belvárosi klubjában ismerősei és önmaga elképedésére úgy dönt, otthagyja megszokott életét, és elindul a vakvilágba. Egy szál táskával és a mobiltelefonjával felszáll egy távolsági buszra, hogy megtalálja önmagát – és helyette rálel Andrew Parrish-re.


A szexi és izgató Andrew úgy éli az életét, mintha nem lenne holnap. Olyan dolgokra veszi rá Camrynt, amilyenekre a lány sosem hitte magát képesnek, és megmutatja neki, hogyan adja meg magát a legmélyebb, legtiltottabb vágyainak. Hamarosan ő lesz Camryn merész új életének központja – olyan szerelmet, vágyat és érzelmeket kelt, amilyeneket a lány korábban elképzelni sem tudott. De Andrew nem árul el mindent Camrynnak. Ez a titok vajon örökre összehozza őket – vagy mindkettőjüket elpusztítja?


Saját vélemény:


   Eredetileg nem terveztem elolvasni, de Léna annyira istenítette ezt a könyvet, hogy gondoltam, belekezdek, csak mivel nem voltam otthon, mikor ezt kiterveltem, így pdf-ben rákerestem a könyvre. Végül 3 nap alatt faltam fel (sőt lehet, hogyha a rendes papíros változat lett volna a kezemben, akkor egy nap alatt, csak én személy szerint nem igazán szeretek telefonról olvasni, de így is egy csoda ez a három nap).    Az alap koncepció, hogy Camryn csak úgy felül egy buszra és nekimegy a nagy világnak, már eszméletlenül jó ötlet, és ami a későbbiekben történik, az meg pláne... Tudni kell rólam, hogy én nem igazán szeretem, ha valami túl romantikus és nyálas. Itt viszont leginkább azokat a részeket vártam, mert ettől vált úgy igazán fantasztikussá a könyv. Ez a történet tele van fordulatokkal. Így igazán belegondolva 4 (!!!) hatalmas nagy fordulat volt ebben a regényben, de olyan nagyok, hogy csak így fogtam a fejemet, hogy "Na nee, mi vaan?!", ami úgy a legtöbb könyvről nem igazán mondható el.

   Én nagyon bírom Camryn-t. Andrew-t meg még inkább! Két főszereplője van ennek a könyvnek és boldogan ki merem jelenteni, hogy nem idegesítettek! Azok a lányok, akiknek a szemszögéből vannak írva ezek a könyvek állandóan hisztiznek (Például SzJG Reni) és itt ez nem történt meg. A fiúszemszögek meg mindig jók, szóval Andrew-t ezért lehetett gyorsan megkedvelni.
Szóval nekem nagyon tetszett, már olvasom a folytatását, úgyhogy hamarosan láthattok is róla bejegyzést.


Értékelés:



★ ★ ★ ★ ★ +1 ★


Online elérhetőség:

J. A. Redmerski - A soha határa

~ Londonban jártam ~

Január 28-tól 31- ig Londonban voltam a családommal.


Ez nem saját készítésű kép

29-én reggel indultunk útnak metróval. Az első állomásunk a Blackfriars tér volt. Úgy éreztem, hogy mivel hatalmas nagy Cassandra Clare - Pokoli szerkezetek fan vagyok, így egyszerűen MUSZÁJ megnéznem élőben a Blackfriars hidat, ahol ugye Jem és Tessa találkozgattak. Korábban utána néztem a Google-ön, hogy milyen is valójában ez a híd, de gyerekek... Hát az valami csodálatos!

Most komolyan. Ezt itt:


Hogy lehet összetéveszteni ezzel a csodával?


Lehet, hogy régi és szokványtalanul piros, de nekem nagyon tetszik!
Aztán a Blackfriars után visszasétáltunk a metróhoz és elutaztunk a Westminster térig. Őszintén szólva, fogalmam sem volt arról, hogy mi is van ott igazából, csak apáék mondták, hogy az lesz a következő megálló és nincs több vita. Hát egy kicsit meg is lepődtem, mikor sétáltam fel az aluljáróból, nyitottam ki az ajtót és szembetaláltam magamat a Big Bennel.



Londonban (mint első nevezetesség, amit láttam), mikor megpillantottam a Big Bent teljesen el voltam olvadva, hogy mennyire szép. Hát az apukám nem. Ő úgy volt vele, hogy "Hm, szép, ja, menjünk tovább". Ezzel még nincs is problémám. De az, hogy el akar ráncigálni onnan, mert megpillantott egy szobrot, ami Winston Churchill-et ábrázolja és fotót akar vele készíteni, az már teljesen lesújtott (végül sikeresen elkészítettük vele a fényképet). :D 
Mindezután elsétáltunk a Westminster Abby-hez.



Ezután elhatároztuk, hogy megkeressük a Buckingham palotát. Hát baromira nem találtuk meg elsőre. :D Próbáltuk GPS-szel, leszólítottunk embereket, de mily' érdekes módon senki sem segített nekünk. Úgy másfél órával később egy kis metrózással sikeresen odaértünk a célunkhoz. A nővéremmel elszántan kitaláltuk, hogy mi majd meg fogunk nevettetni egy őrt. Ezzel csak az volt a probléma, hogy egyet sem találtunk. Jó, bocsánat, ez nem teljesen igaz, volt egyetlen egy, az is a kapukon belül, lila ruhában.


Mindezután elindultunk a British Museum-ba. Úristen, tudtam, hogy ez egy hatalmas épület, de hogy ennyire?! 3 órát töltöttünk ott, de így is csak két ilyen zónát tudtunk megnézni.


Amikor kijöttünk az épületből, már este felé járt az idő, ezért kitaláltuk, hogy visszamegyünk a Westminster térre és megnézzük a kivilágított központot.



Mikor mindent megnéztünk, hazametróztunk. Másnap az első állomásunk a Tower-hez, meg magához a Tower Bridge-hez vezetett. Képeken sosem vettem észre, hogy a hídnak azok a "láncai" kékek. Elsőre furcsa volt így látni, de be kell vallani, valójában iszonyatosan szép.


Tower híd után a London Eye-hoz mentünk. 

Fogalmam sincs, hogy ki az a nő
Kiderült, hogy ahhoz, hogy felüljünk a London Eye-ra, jár egy ajándék 4D-s kisfilmvetítés, ami Londont mutatja be madártávlatból. Nagyon vicces volt, ugyanis még sosem voltam korábban ilyen moziban, és amikor fújt a szél a filmben, a teremben is hűvös lett, majd elkezdett esni a hó, akkor ilyen habot fújtak ránk, szóval tök jó volt. :D 
Őszintén szólva, ez a London Eye nem nagy durranás. Persze szép, viszont az, hogy körbeérjünk a kerékkel, az 40 perc, egy kabinban voltunk vagy 15-20-an és alig lehetett látni valamit, az rettenetes. Alap járaton szerintem nem lenne rossz, csak ez a tömeg, ami ott volt, az borzalmas.
A nővérem elég tolakodó típus, így tudott egy-két fotót készíteni.



Az a tömeg... Bah..
Ezután a Trafalgar térre mentünk, ott rám meg a nővéremre ránksóztak egy-egy karkötőt. Épp egy előadás volt a téren, mi meg azt néztük, mikor hirtelen odajött hozzám egy csávó:
- Bocsi, megfognád ezt, kérlek? 
Engedelmeskedtem, és kíváncsian figyeltem, hogy mit művel pár darab fonallal. Elkezdett kérdezősködni, hogy honnan jöttünk, miért pont Londonba, majd elkezdett magyarul beszélni (!). Jó fej volt, tényleg. Mikor elkészült a műve, rákötötte a kezemre, majd a nővéremére is tett egyet.
- Ez a tiéd. Örülsz neki?
- Igen, nagyon! - mosolyogtam rá kedvesen. Egyébként tényleg tetszett, a fonalakból az angol zászlót rakta ki. Erre azt felelte, hogy "jól van, akkor én is örülök", majd ""diszkréten"" elkezdte dörzsölgetni az ujjait, amivel azt jelezte, hogy kérné a jutalmát. Már nem azért, de ez igen pofátlan volt! Viszont az tény, hogy a karkötő igencsak szép...

National Gallery

Élőszobor
A lebegő Yoda


Miután boldogan elsétált a csávó a pénzével, bementünk a National Gallery-ba, ahol körülbelül másfél órát tölthettünk.

Mikor onnan kijöttünk, hirtelen megpillantottunk egy piros buszt, amire ki volt írva, hogy "Westminster tér", gondoltuk miért ne, felültünk rá.



Leszálltunk a Big Bennél, majd elsétáltunk a Winston Churcill szoborhoz, hogy apa elkészíthesse vele a beígért fotót. Közben én meg kitaláltam, hogy lefotózom a Pokoli szerkezetek első részét, azaz Az angyal-t az óratoronnyal.

Kár oda az a teherautó
Aznapra úgy ennyi is volt, vasárnap korán reggel elmentünk egy bevásárló központba, ami a 2012-es Olimpiai stadion mellett áll. Mindezután indultunk is a reptérre, majd hazarepültünk.


Hát ennyi volt az én családi kiruccanásom Londonban. A képek minőségéért elnézést kérek. :D Egyébként én az összes kint töltött percet nagyon élveztem, London egy csodálatos hely, és hihetetlenül örülök, hogy ennyi felejthetetlen emlékkel távozhattam.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...